Humor-Viccek-,Aranyköpések
| Yossarian | 17694 | 2011. szeptember 20. 20:13 | Válasz erre: 17693 |
|
Sorry, nem én találtam ki és én még eddig nem hallottam :) Remélem senki nézeteit nem bántottam meg véglegesen! :D |
| desiderus | 17692 | 2011. szeptember 20. 19:47 |
|
A nyugdíjas férj Miután nyugdíjba vonultam a feleségem ragaszkodik hozzá, hogy vásárlásnál elkísérjem a CORA-ba. Sajnos, a legtöbb férfihez hasonlóan a vásárlás engem halálra untat. Ezért legszívesebben gyorsan végeznék, de a feleségem, a legtöbb nõhöz hasonlóan, imád össze-vissza csellengeni a polcok között.... A tegnapi nap folyamán a feleségem kapott egy levelet a CORA vezetõségétõl, a következõ tartalommal: Tisztelt asszonyom! Az elmúlt hat hónap folyamán az ön férje elég sok kellemetlenséget okozott cégünknek, amit tovább nem vagyunk hajlandók tolerálni, ezért úgy határoztunk, hogy az ön férjét persona non grátának nyilvánítjuk, és áruházunkból kitiltjuk. Megértése elnyerése végett az alábbiakban felsorakoztatjuk férje, videó felvételekkel bizonyítható tetteit. Június 15. Leemelt a polcról 12 doboz óvszert, amiket egyenként a gyanútlan vásárlok bevásárló kocsijába dobott. Július 8. Az ajándék osztályon található összes csörgõórát 5 perces idõközökkel beállította csörgésre. Július 29. Leemelt egy nagy flakon ketchup-ot, aminek tartalmát a padlóra csöpögtette egészen a nõi vécéig. Augusztus 7. Odament egy eladóhoz és komoly, hivatalos hangon közölte vele, hogy vészhelyzet van az állateledel osztályon, kód 3 lépett életbe, azonnal menjen oda és járjon el az elõírásoknak megfelelõen. Az alkalmazott ennek megfelelõen járt el, ami hatalmas pánikba torkolt. Augusztus 28. Elemelt egy "Vigyáz nedves padló" táblát és elhelyezte a szõnyegosztályon. Szeptember 15: A sportosztályon felállított egy sátrat, és az arra járó gyerekeknek azt mondta, aki hoz párnát és pokrócot az otthon részlegbõl, azt beengedi a sátorba. A felhívásra 23 gyerek reagált pozitíven. Szeptember 23: Az egyik eladó megkérdezte tõle, hogy segíthetne-e valamiben, amire a férje elkezdett üvöltözni, hogy miért nem hagyják békén. Október 4: Az egyik biztonsági kamerába benézett, mintha tükör lenne, közben az orrát piszkálta és az kiszedett eredményt bemutatta a kamerának. Október 10: A sportosztályon felvett egy vadászfegyvert, majd fenyegetõ hangot megkérdezte az eladót, hogy hol vásárolhatna idegnyugtató gyógyszert. November 3: A gépkocsi osztályon különbözõ tölcséreket kipróbált magán Madonna stílusban, amit az arra járóknak bemutatott. November 18: Bebújt a konfekciós ruhákat tartó állványba, és amikor valaki elhúzta a ruhákat rávisított "engem válassz, engem válassz." November 21: A hangos bemondó hangjára embrió pózt vett fel a szõnyegen és azt visította: "Már megint ezek a szörnyû hangok." November 34: Bement egy próbafülkébe, várt két percet, majd elkiáltotta magát. "Úristen, itt nincs vécépapír". Az egyik eladónõ elájult. |
| ziksz4 | 17691 | 2011. szeptember 20. 16:47 |
|
Egy nagymama korú hölgy jelentkezett a fõiskolára. Letette a felvételivizsgákat, fel is vették. De a vizsgáztatók kíváncsiak voltak, hát megkérdezték. Mondja hölgyem, minek magának a fõiskola, hiszen már nyugdíjban van!? Hát nem is magamért csinálom, de az az én lökött párom a kocsmában azon ácsingózott, hogy a 70. éves születésnapjára szuper ajándék lenne neki, ha megkefélhetne egy diáklányt ..... |
| CJKrisz | 17690 | 2011. szeptember 20. 15:59 | Válasz erre: 17688 |
|
Sose hittem volna, hogy ez az õsrégi vicc - amit mérnökkel, meg managerrel hallottam leggyakrabban - egyszer a Viktor nevével is fel fog tûnni. :)))
|
| KawaÉvi | 17689 | 2011. szeptember 20. 15:51 |
|
Lehet, hogy volt már: http://www.youtube.com/watch?v=nO-GsDwYwtI&feature=related
|
| Yossarian | 17688 | 2011. szeptember 20. 15:33 |
|
Egy férfi eltéved a hõlégballonjával. Lejjebb ereszkedik, lent a földön meglát egy nõt, és odakiált hozzá: - Elnézést, tudna nekem segíteni? Megígértem egy barátomnak, hogy találkozom vele egy órával ezelõtt, de eltévedtem, és most azt sem tudom, hogy hol vagyok. A nõ a földön így felel: - Ön egy hõlégballonban tartózkodik, körülbelül 10 méterrel a talaj felett. Az északi szélesség 40. és 41. , illetve a nyugati hosszúság 59. és 60. foka között van. - Maga biztosan mérnök - mondja a hõlégballonos férfi. - Az vagyok.- feleli a nõ - Honnan tudta? - Minden, amit mondott nekem, technikailag korrekt, de fogalmam sincs, hogy mit kezdjek az Öntõl kapott információkkal, és az a helyzet, hogy még mindig nem tudom, hol vagyok. Õszintén szólva nem volt túlzottan segítségemre. Csak feltartott az utamban. - Maga pedig szerintem Orbán Viktor,a fidesz elnöke. - Igen, - bólint a hõlégballonos férfi egyetértõen - de ezt honnan tudta? - Nem tudja, hogy hol van, sem azt, hogy hová tart. Jelenlegi pozíciójába a kedvezõ széljárás sodorta. Olyan ígéretet tett, amirõl fogalma sincs, hogy hogyan fogja betartani, és a maga alatt lévõ emberektõl várja, hogy megoldják az Ön problémáit. Igazság szerint pontosan ugyanabban a helyzetben van, mint mielõtt találkoztunk volna, de most már én tehetek róla! |
| Bedouin | 17687 | 2011. szeptember 20. 14:47 | Válasz erre: 17686 |
|
A kormány több munka-több pénz programjának köszönhetõen el fog szarusodni a kezén a bõr, így még az áramot is szarul vezeti majd :D
|
| varajani | 17684 | 2011. szeptember 20. 12:56 | Válasz erre: 17681 |
|
Tehát, ha nagyapa leszek, egybõl sokkal jobb vezetõ leszek:-)
|
| urbán1500 | 17683 | 2011. szeptember 20. 12:54 |
|
Elton John, Robbie Williams és Kylie Minogue jönnek ki egy fergeteges koncertrõl. Jó részegek, és ahogy dülöngélnek a kertek alatt Kylie-nak beszorul a feje egy helyen a kerítésbe. Robbie azonnal kihasználja az alkalmat felhajtja Kylie szoknyáját és rendesen odadörrent neki hátulról. - Most Te következel! - szól oda Elton-nak. Elton John sírva fakad... - Mi van Elton? - kérdezi Robbie. - Sajnos nem fér be a fejem a kerítésbe! |
| szsolt | 17682 | 2011. szeptember 20. 12:51 |
|
http://www.youtube.com/watch?v=R-mMXZucx8o&feature=related Ez sikerült :) |
| Games | 17681 | 2011. szeptember 20. 12:47 | Válasz erre: 17680 |
|
http://index.hu/tudomany/brittudosok/2011/07/18/a_nagyszulok_biztonsagosabb_autovezetok_mint_a_szulok/
|
| Games | 17680 | 2011. szeptember 20. 12:46 |
|
"Sajnos" úgy látom hogy a brit tudósok alfejezet mind álhír...
|
| Bedouin | 17679 | 2011. szeptember 20. 12:32 | Válasz erre: 17678 |
|
Én ezt a hírt titkolom. Öt gyermekem van és ha ezt elolvassa az asszony, akkor ezek után még a palacsintát is a mikróba sütteti velem :( |
| bob | 17678 | 2011. szeptember 20. 12:08 | Válasz erre: 17677 |
|
Na de azért ez hasznos hír nekünk :))) a házimunkát így érthetõ okok miatt eztán nem végezhetjük :))))
|
| Games | 17677 | 2011. szeptember 20. 12:06 | Válasz erre: 17676 |
|
Ezek amerikai tudosok, a Brit tudosok fejlec majdnem minden tudomanyos hir felett ott van. :)
|
| bob | 17676 | 2011. szeptember 20. 11:08 |
|
Brit tudósok :D:DD:D:D : http://index.hu/tudomany/brittudosok/2011/09/20/a_hazimunka_csokkenti_a_ferfiak_nemzokepesseget/ |
| Hooliboy | 17675 | 2011. szeptember 20. 11:01 |
|
Két rendõr járõrözik. Az egyik megpillantja a társa anyósát. - Az ott az anyósod? Mutass már be neki! Mire a másik kinyújtott középsõ újjal: - Hé Mama! Ezt Neked! :D |
| Tompecs | 17674 | 2011. szeptember 20. 09:43 | Válasz erre: 17673 |
|
Szerintem nem a korai idõpont miatt nem érted, hanem mert (valószínûleg) nincsen 1000.-Ft-os FILA-TESZKÓ táskád...:)
|
| zi-zi | 17671 | 2011. szeptember 19. 17:31 |
|
Hogyan születik a gyerek: http://www.youtube.com/watch?v=goubYt8AiXU&feature=youtube_gdata_player :-)))) |
| vizipinty | 17670 | 2011. szeptember 19. 16:04 |
|
Békagyerek megkérdezi a papáját: - Apuuuu, hogy születik a kisbéka? - Ööööööö... kisfiam, izé..... hát...a gólya hozza. Mire békamama a szívéhez kap: - Nah, gratulálok. Jó, hogy nem mindjárt a vérfarkas. |
| bundas13 | 17669 | 2011. szeptember 18. 20:26 |
|
- Ki az abszolult bombanõ? - ??? - Aki ha bemegy az éléskamrába, a kolbászok felállnak. |
| Macko | 17666 | 2011. szeptember 18. 08:33 |
|
Még egy brilliáns darab: Amióta kikapcsolom lefekvés elõtt a mobilom, azóta utolérhetetlen vagyok az ágyban. :-))) |
| Macko | 17664 | 2011. szeptember 17. 21:41 |
|
A Nap vicce: A takarítónõ veszélyesebb, mint a kígyó, mert a kígyó az csak harap, míg a takarítónõ Maris. |
| KissTibiSzegedrõl | 17663 | 2011. szeptember 17. 15:51 |
|
Egy gróf új inast akar felvenni. Jön egy jelölt, aki mintha a tükörképe lenne. Érdeklodik és gúnyosan megkérdi a legénytol: - Mondd, nem volt az anyád a családunknál cseléd? - Nem, de az apám tizenöt évig volt a kedves édesanyja kocsisa.... |
| ekowob | 17662 | 2011. szeptember 17. 13:07 | Válasz erre: 17661 |
|
Az almáról: Inkább körtét eszem. Ugyanúgy gyümölcs, és még nem is kerek. |
| varajani | 17661 | 2011. szeptember 17. 09:31 | Válasz erre: 17659 |
|
A lóról: inkább motorozok. Ugyanúgy kinn vagyok a természetben, és még irányítani is tudom.
|
| gazesmas | 17660 | 2011. szeptember 17. 05:34 |
|
Mi a marketing? Látok egy fantasztikus nõt egy partin. Odamegyek hozzá és azt mondom: “Fantasztikus vagyok az ágyban”. Ez a Direct Marketing. Látok egy fantasztikus nõt egy partin. Odamegyek hozzá és megszerzem a telefonszámát. Másnap felhívom és azt mondom: “Szia, fantasztikus vagyok az ágyban”. Ez a Telemarketing. Barátaimmal vagyok egy partin és meglátok egy fantasztikus nõt. Egyik barátom odamegy hozzá és rám mutatva így szól: “Õ fantasztikus az ágyban”. Ez a Reklám. Beülök az autómba, lassan hajtok a városban és a nyitott ablakon át minden járókelõnek odakiáltom: “Fantasztikus vagyok az ágyban!” Ez a Spam (kéretlen reklámküldemény). Látok egy fantasztikus nõt egy partin. Felállok, megigazítom a nyakkendõm, odamegyek hozzá és töltök neki egy italt. Adok neki tüzet, amikor látom, hogy nem találja az öngyújtóját. Felajánlom, hogy hazaviszem, mert a közelében lakom, majd ezt mondom: “Mellesleg, fantasztikus vagyok az ágyban”. Ez Public Relations (PR). ÉS ITT A LÉNYEG! Látok egy fantasztikus nõt egy partyn. Õ odajön hozzám és így szól: “Hallom, fantasztikus vagy az ágyban”. Ez a Brand Recognition (Márkafelismerés). És ha az aktus után azt mondja: “Hát tényleg fantasztikus vagy az ágyban!” Akkor az a vásárlói elégedettség. És ha hozzám jön feleségül, akkor az a márkahûség! |
| redmary | 17659 | 2011. szeptember 16. 17:29 |
|
NYARGALÁSSZUNK? Csapos cimborám ismerõse járt nálunk, eleddig két alkalommal. A 2. alkalommal sikerült felkönyörögni egy lóra, s menni vele egy rövid, kellemes terepet. A lóról leszállva, az esti tábortûznél elmesélte, hogy miért ódzkodott annyira a lovaglástól. Íme a története: "Nyargaló" legendája, avagy hogyan találkoztam én a Lóval? Ahhoz, hogy a kedves olvasó értse történetem, néhány múlt béli dologgal kell kezdenem, mely megvilágítja balga lelkem akkori lényegét, ami nem kis meglepetést hozott életembe. Kezdeném onnan, hogy világ életemben vonzottak a technikai dolgok és meg voltam gyõzõdve arról, hogy csupán az emberi kishitûség és a kreativitás hiánya az, mely megakadályozza az embereket abban, hogy bármit, azaz szó szerint bármit önmaguktól megtanuljanak, feltaláljanak, vagy elkészítsenek. Elsõként a küzdõsportok terén alkalmaztam ezt a �csalhatatlan� szemléletet. Megmutatták � lemásoltam. Sokszor, újra és újra ismételtem � jó eredményeket értem el. Ezzel a szemlélettel álltam neki az autók tuningolásának, a rally versenyzésnek, mely abban az idõben egy kis technikai ismerettel és egy �reszelõvel� tényleg csodákat mûvelt az elõzõleg totál károsra tört 1200-es Ladán. Akarom � tehát mûködik! A következõ lépés az ejtõernyõzés volt. �Így kell hajtogatni, a többit meg megoldja a gravitáció� - mondták. No akkor ez sem bonyolult. Pár száz ugrás és az ernyõ mindig tette a dolgát. Belekezdtem a síelésbe. Gondoltam �a kunkori vége kell, hogy elöl legyen, aztán majd lesz valahogy�. Lett. Egy idõ múlva a lécek is engedelmeskedtek a felsõbb hatalomnak, azaz a rajtuk álló hatalmas Egomnak. Egyszer aztán a �Lengyel piac� egy sarkában találkoztam egy árussal, aki 9500 Ft-ért árult egy komplett orosz búvárfelszerelést. �Nosza, akkor holnaptól búvár leszek� gondoltam. Így is lett. Egy-két uszodai próba és �rájöttem� minden trükkre. Kicsivel késõbb nyitottam egy búváriskolát, mely komoly elismertségre tett szert néhány év alatt � de ez most mellékes. Eddigre már biztos voltam abban, hogy ez így megy mindennel. Ha igazán akarom, akkor gyorsan rájövök arra, hogyan is kell azt csinálni. A sok okos meg magyarázzon, akinek akar. Én õstehetség vagyok! És itt történt valami. Kedvesem � mára feleségem � édesapja komoly múltú és hírnevû lovas ember volt, aki hivatásának tekintve a lovak világát, akkoriban már csak saját lovardáját vezette � oktatott, bértartott, és mindent csinált, ami csak ezzel járhat. Mivel úgy gondoltam, hogy ez is �jópofa dolog lehet� sokszor nyaggattam a nejem, hogy �menjünk már ki apádhoz nyargalászni kicsit�. - Idióta vagy! - hangzott a válasz. Ha apám ezt meghallja, rád hajlítja a karám rudat. Fogalmad sincs, mirõl beszélsz! - Miért? Mi ebben a bonyolult? Láttam én a TV-ben. Így kell csinálni és megy ez magától � mondtam és közben idétlenül imitáltam egy lovas mozgását, amint az sarkantyúzza a lovat. - Te egy igazi hülye vagy, ez nem olyan, mint a búvárpalack, hogy azt teszel vele, amit akarsz � mondta valami olyan megvetéssel, amelyet még nem láttam az arcán. A Lónak lelke és szabad akarata van. Ezt érted? Fel tudod fogni? - Amíg rá nem ülök � jött az évek óta mûködõ válasz, mire Õ csak legyintett és faképnél hagyott. Így ment ez jó sokáig. Én nyargalászni szerettem volna, Õ meg egy épelméjû férjet. Addig-addig, mígnem egyszer csak feladta, és a következõt mondta: - Rendben! De! Nem megyünk apámhoz, mert ekkorát nem égek veled. Keresünk egy lovardát, ahol még nem is hallottak róla, mert ha megtudják, hogy te vagy a veje, abból iszonyú balhé lesz. Így is lett. elmentünk egy idegen lovardába, ahol nagyon kedvesen vártak minket. A feleségem éppen ecsetelni kezdte, hogy én egy kicsit többet gondolok magamról és lovas tudásomról, mint a valóság, de nagyon rendes gyerek vagyok, és ha valami hülyeséget mondanék, nézzék el nekem, hiszen nem tudom mit beszélek. Szegény nagyon félt. Látszott az arcán, hogy komolyan aggódik miattam. �Nem lesz ez így jó� gondoltam. Még valami gebét adnak alám aztán 15 perc poroszkálás vagy körbe-körbe futkosás után mehetek haza. Én lovagolni akarok, vágtatni, nyargalni, kint a szabadban! Az a valami! Ezzel a hozzáállással pedig a majrésokat, bénákat és úri lovasokat pátyolgassák! Ezért közbeléptem és a lovász fiúhoz fordultam: - Figyelj! Én szeretnék egy rendes lovat. Nem egy amolyan virslinek valót, hanem egy olyat, ami vágtat, nyargal mint a szél. A srácnak egy kicsit elkezdett rángatózni a szemöldöke, mint a Motkánynak a Jégkorszakban címû rajzfilmben. Láttam, ahogy a keze rászorul a karám fájára és nagyon akar mondani valamit, de nem teszi. Majd rám nézett és egy mosoly futott át az arcán. - Jó. Rendben. Kapsz egy ilyen lovat. - Ja és még valami! � mondtam. Én nem poroszkálok itt körbe-körbe. Terepen akarok lovagolni, mint az a csoport � és rámutattam egy akkor készülõdõ 10 fõs társaságra, akik láthatóan már régi lovasok voltak. - Ne! Ne! Fiúk! Kérlek, ne engedjétek! Nem tudja mit beszél! Errõl beszéltem nektek. Esze nincs hozzá, hogy mit akar! � szaladt oda a feleségem az addigra már több fõre duzzadt személyzeti mini értekezlethez. - Nálunk a vendég az elsõ hölgyem. � jött a válasz. Ahogy az úr óhajtja. Ebben a hangban volt valami fagyos, de ilyet már hallottam máskor is, így nem igazán zavart. - Ja, és még valami! Egy órára nem megyek ki. Legalább kettõt akarok � toldottam meg. - Hááááááát persze. A kettõ alatt jóval több élményben lesz része, mint egy alatt. � jött a gúnyos válasz. Eddigre már mindenki ott volt a személyzetbõl, mint a keselyûk a dögnél és látszott rajtuk, hogy várják a kivégzést. �Várjatok csak! Lesz itt csodálkozás!� � gondoltam. - Ültél már lovon? � kérdezte egy másik lovász. - Nem, de láttam TV-ben, hogyan kell csinálni. Így tanultam meg mindent, ez sem lehet nehezebb. Csend lett� Volt aki egy fintor után elfordult, volt aki felröhögött, volt akinek a szemén láttam, hogy keresi a gané hányó villát. Sebaj! Én most nyargalni fogok egy paripán! Ti meg csak lessetek! - Ja! Egy dologban kellene a segítségetek. Arra pontosan nem emlékszem, hogyan is kell felszerelni az ülést meg a kapaszkodót a lóra. � fordultam hozzájuk. Ekkor elszabadult a pokol. Sírva, nyüszítve röhögött mindenki. Volt, aki a hasát fogta, volt, aki a karámot rugdosta kínjában. Csak az a szerencsétlen, aki velem szemben állt, az nem mert hahotázni. Fuldokolva a visszafojtott nevetéstõl sarkon fordult és csak annyit mondott: - Ezt még meg tudjuk oldani�� a többit viszont neked kell! Egy-két perc után elõkerült és azt mondta: - Jobbra az utolsó boxban� Az lesz a lovad. Nosza már szaladtam is és éreztem a szabadság ízét, ahogy eggyé válva a lóval, réteken és erdõkön át száguldok mint a szél. Amikor a boxhoz értem, kicsit megtorpantam, mert lovam nagyobbnak tûnt, mint amekkorának a karámban látszott és érezhetõen komoly erõ feszült a pontosan felém pozícionált hátsó futómûvében. Lassan beosonkodtam a jobb oldalára � gondoltam �majd kedvesen megsimogatom�. Ekkor hirtelen jobbra lépett és éreztem, hogy azonnal felken a falra. Nem volt kiút! Gyorsan leguggoltam és más menekülési útvonal nem lévén átléptem a másik oldalra. - Ballról! Mindig ballról te�. � hallottam kintrõl egy mély megvetést tükrözõ hangot. - �Sebaj! Ennyi belefér. Ez különben sem volt benne a filmekben.� � nyugtattam magam, és megfogtam azt a valamit, ami rá volt kötve a fejére. - �Gyere megyünk� � mondtam és elkezdtem húzni kifelé. De nem jött. Gyere máááááár te dög! De nem. Semmi. 600 kilót csak nem a hasán kell kihúzni? Ez biztos beszorult! Még jobban húztam! Siker! Elfordította fejét, rám nézett, majd hirtelen visszarántotta azt, én meg beestem a jászolba. �Ez erõsebb, mint hittem � jutott eszembe. És még be is van szorulva � nem lehet másként�. - Hé! Hahó! Beszorult a lovam, nem bírom innen kiszedni � kiáltottam segítséget remélve. Rettentõ nagy röhögés odakinn. Miért is? Beszorult. Van ilyen. Nem? Megjött a lovászfiú. - Így! � és feltartotta hüvelyk és mutatóujját, majd ezzel a két ujjával megfogta a ló szerszámát � ugyan egy kicsit máshol mint én, de ez biztos lényegtelen � halkan csettintett a nyelvével és azzal a két ujjával kikormányozta a lovat a boxból. �A másik három ujja között biztos volt valami csemege, amiatt ment vele a gebe. Csak az lehetett, mert különben nekem is ment volna� � gondoltam. - Itt van. Ülj fel! � mondta, és átadta. Innen az enyém vagy! Most felpattanok és vágta! Bele léptem a kengyelbe, megfogtam a nyerget és fel akartam rugaszkodni. Ebben a pillanatban a ló elindult. Lassan, éppen mindig csak annyit, hogy ne tudjak elrugaszkodni és komikusan egy lábon szökdeljek mellette. Addigra a többi lovas és a vezetõjük szépen léptett körbe-körbe az udvaron. Rám vártak. Rám vártak és neveltetésüknek megfelelõen reagálva a helyzetemre vagy sírva-nyûszítve röhögtek, vagy együtt érzõen mosolyogtak. Kicsit kezdett gázosodni az önérzetem. - Nem kell betolni! Nem látod, hogy már megy? � szólt be valaki. (Iszonyú röhögés...) - Ki visz, kit? � jött a másik. - Így mégy végig? Nagyon fárasztó lesz! � szólt a harmadik Záporoztak a mondatok! - Válts lábat, mert elkopik a jobbos! - Jó ez! Innen nem esel le! Az egyik jóindulatú lovász megkegyelmezett, megfogta a lovat és feldobott. Fent voltam! Igen, ez már rendben van. Megkapaszkodtam a szárban és elkezdtem keresni a lábammal a jobbos kengyelt. Ekkor egy iszonyú rántás! A ló lehajolt, én meg elõre csúsztam a nyakán egészen a fejéig. Ha nem lett volna füle, vagy sörénye � fogalmam nincs mibe kapaszkodtam meg � biztos, hogy leszánkázok a nyakán és pofára esek. A ló legelt. �Eszik!!! Most!!! Ez egy pofátlan jószág! Miért most? Megyek lovagolni! Héééé! Érted mit mondok?� � dühöngtem. Aztán fejjel lefelé, seggel az égnek lassan visszamásztam a nyeregbe. Ecseteljem milyen volt a többi lovas hangulata, vagy sejteni lehet? Nem lehet! Volt, aki két kézzel kapaszkodott a lova nyakába, annyira rázta a nevetés, hogy majdnem leesett. De én fent voltam és tanulva az elõzõ apróságból, biztos kézzel fogtam a gyeplõt és határozottan ültem a nyeregben. Észre sem vettem, hogy a csoport elindult kifelé a lovardából és már csak magamban szemlélõdök nagy büszkén az udvarban. - �Te nem nyargalsz utánuk? � szólt az egyik srác. - De, de � mondtam. Na, gyia! � és megrúgtam lovam oldalát. Õ meg csak állt. Aztán lehajolt és legelni kezdett. Hé! Gyia! Naaa! Hee! Hõhehõ! � próbálkoztam a közismertnek vélt módszerekkel. Csíptem, paskoltam, haraptam rúgtam, cibáltam és rángattam, de semmi. Annyit elértem, hogy már nem legelt de elkezdett idegesen topogni és forogni. �Nem értem miért nem megy?� néztem körbe segélykérõen. Egy éles fütty hangzott a lovardán kívülrõl � a terepvezetõ volt. Lovam felkapta fejét és boldogan futni kezdett. �Hibás ez a ló! Ez zötyög! Zötyög ám, de nem is kiiiicsiiiit ááááuuuuöööö. Úr isten! Ez iiiilyen magaaaaasból naaaaagyon gyors! Hol a levegõben voltam, hol meg valamelyik kápa élén csattantam azon a két érzékeny pontomon, ami nem igazán ülésre való. Csúsztam jobbra-ballra, elõre-hátra, a kengyel kiakadt és közben megláttam a lovarda kijáratát. Egy kis kapu nélküli rést a lovarda oldalkerítésén, ami után rögtön egy két méter mély, három méter széles, igencsak komoly akadálynak kinézõ árok keresztezte utunkat. Ugrani fog! Nem! Belemegy! Ugrik! Jézus! Hol a fék? ÁÁÁÁÁÁ!!!!! ........ Belement. Az alján jól kitámasztva magát. Én meg megint a fülébe kapaszkodom! Megy ki! Csúszok! Hol a fogantyú? Kiesett! A nyereg sincs meg. A farka, vagy valami, de mi? � kapkodtam a megoldások után. Fogamat a nyeregkápába mélyesztve átöleltem a ló seggét � vagy minek hívják? � és kiérve az árokból visszaküzdöttem magam a büszke lovas pozíciójába. Innen lépésben mentünk. Én a sor végén, a többiek elõttem. Beállt a nyugalom. Léptettünk és a lovam pontosan azt tette, amit akartam, ment a többiek után. Ügyes vagyok én! � gondoltam. Majd megint én lettem a céltábla. - Húzd ki magad! Le a sarkat! Be a hasat! Tartsd a szárat! Úgy ülsz, mint aki besz�t! Ne légy merev! Sarkad!!! Mondom, tartsd a szárat! Most jó! Mondom én hogy menni fog! � gondoltam. Ekkor egy ütemes hang elölrõl azt kiáltotta: Ügetés! És a sor eleje belekezdett abba a lekövethetetlen zötyögésbe, ami már az elõbb is komolyan megviselte a férfiasságomat. Láttam, hogy beugrik a második ló is, a harmadik és így tovább. Mindjárt én jöööövöööök! � és már itt is volt. Ügettünk. Pontosabban csak a ló. Én pattogtam, mint egy ping-pong labda. A nyereg mindig akkor jött fölfelé, amikor én visszafelé zuhantam. És soha nem oda, ahol kényelmes. A kengyel kiakadva, én elõl-hátul. Megjártam a Magyar Vándort. Eközben billegtem és próbáltam magam visszahúzni azzal, ami a kezemben volt. A ló meg még jobban zötyögött, sõt még jobbra-ballra is ugrált attól függõen, merre cibáltam, téptem a száját. A seggem lassan olyan volt mintha egy focicsapat edzett volna vele a 11-es rúgásokra, a többi apróság felcsúszott a torkomhoz, a combom égni kezdett kívül és belül. A derekam begörcsölt, és hogy az élményt fokozzák, beértünk egy erdei útra, ahol minden létezõ ág engem csapott pofán, mert figyelni csak arra tudtam, hogy túléljem valahogy kasztrálás és leesés nélkül. Kb. 40 perc telt el ebben a kínban. A nadrágvarrás beleégett a combomba, a lábfejemet kikezdte a kengyel, mert szinte combig belecsúsztam, hogy tompítani tudjam az addigra tüzes ágyúgolyóval történõ seggbelövés érzését, melyet a nyereggel történõ ütemes találkozás okozott minden 0,8 másodpercben. És ekkor történt valami. Valamit elrontottam, vagy a végkimerülés segített, de elhagytam magam egy kicsit és egyszer csak beállt valami ritmus. Iszonyúan égett minden tagom, de valahogy mégis le tudtam követni ezt az embert próbáló ütemet. Még öt percig� Kiértünk az erõbõl a nyílt mezõre. - Vágta! � hangzott a parancs. A lovak egymás után megnyúltak, és hihetetlen sebességbe csaptak. Nyargaltak! Másodpercek alatt az enyém is átadta magát az önfeledt vágtának. Nyilvánvalóan nem foglalkozott azzal, hogy az életemért küzdök. Nem volt jobb ötletem, mint átölelni a nyakát és szorítani. �Ha megfojtom, csak megáll!� � gondoltam. De nem. Hogy hol vette a levegõt, nem tudom, de én megpróbáltam kiszorítani belõle a szuszt. Így telt az utolsó tíz perc. Számot vetettem életemmel és készültem a kisbolygó méretû becsapódásra. A nyeregkápa szétvágta a hasamat, a kengyelrõl fogalmam sem volt merre lehet. Minden belégzésnél a kínok-kínját éltem át. Olyan volt, mint egy ökölvívó edzés, ahol teljes erõbõl ütik a gyomorszájadat. Csak ott ilyenkor kilégzés és befeszítés ajánlott. Most meg ahogy jött. Fele belégzéskor, a többi kilégzéskor. Ameddig csak bírtam visszatartottam légzésemet, hogy minél kevesebbet kapjak be. Mikor már szédültem az oxigénhiánytól, a lovak egy vezényszóra szépen átváltottak lépésbe. Láttam a lovardát! Milyen gyönyörû! Etetés, itatás és fõleg pihenés. Ez kell nekem! Nyargaljon, akinek elment az esze. Itt nem az történik, amit én akarok. Ez nekem nem tetszik! Az utolsó pár percben részvét teli tekintetek vettek körül. - Jó volt? Hogy vagy? Élsz még? � kérdezgették mindenhonnan. - Meg fogok dögleni � hörögtem, de azért próbáltam összeszedni magam. Mire beértünk, egészen jól álcáztam a lovas inkvizíció által elszenvedett kínjaimat. Csak arra gondoltam, hogy még két perc és leszállok. Beérve a lovardába már vártak. A többiek ruganyos mozdulattal ugrottak le. Én is elkezdtem lefolyni a nyeregbõl, mire kaján vigyorral odaugrott a lovász fiú és hangosan jajveszékelve vívta ki mindenki figyelmét! - Jaj! Jaj! Bocsáss meg! � van azért bennük emberség � gondoltam. Ekkorát szívatni egy szegény tudatlanon. Rendes dolog tõle, hogy még elnézést kér! - Jaj! Bocsáss meg � folytatta, míg mindenki rá nem nézett. Neked még van egy órád befizetve � nyerítette röhögve. Majdnem elfelejtettem. Hallom jól lovagolsz, de még egy kicsit csiszolhatnánk rajta! Gyere, lemegyünk a karámba! Mindenki visított! Hozott egy hosszú szárat és a lovamra akasztotta. Csattant az ostor és már léptettünk is. - Látom, ez megy � mondta. Kicsit ügessünk! � és már indult is az a lehetetlen huppogás. Néhány kör alatt ugyan visszajött a ritmus, de olyan volt, mintha elcsigázott izmaimat kutyák marcangolták volna, és ülepembe parázsból kaptam volna beöntést. Azt hittem, soha nem lesz vége. De vége lett. 50 perc után. Nem írom le� nincsenek rá szavak. Porig alázva és vért izzadva, de ültem. Tudtam utoljára� Csak az tartott életben, hogy már nem jöhet olyan, ami ne történt volna meg itt velem. Tévedtem! - A végére egy kis vágta? Mit szólsz? A kérdés teoretikus volt. Csattant az ostor és a ló ismét vágtatni kezdett. És mivel rendes tanult ló volt � legalábbis fizikát biztos tanult � ahhoz hogy körön tudjon maradni és ellensúlyozza a centrifugális elsõrendû tömegerõket, bedõlt oldalra és egy képzeletbeli kúppalástra simulva nyargalt tova velem. Vagyis hogy csak akart. Mert, hogy én hol jobbról másztam vissza, hol balra fordultam volna le a nyeregbõl, melyet csak az akadályozott meg, hogy a szárat használtam kapaszkodónak. Szegény pára már nagyon unhatta, hogy össze-vissza rángatjuk a száját. Én jobbra-ballra, a lovász meg röhögve befelé. Egyszer csak hirtelen mellsõ lábait megfeszítve megtorpant, hátsó lábaival felfelé és oldalt rúgta magát én pedig egy kb. 8-10 méteres távot repültem át. Jobb vállal fogtam földet, mely azonnal be is fordult a ball vesémbe. Arcom szó szerint a porban. Hörögtem. Nem kaptam levegõt. Mindenem remegett a fájdalomtól. Néha kissé meggörbültek a karám rudak, néha pedig elmosódtak � legalábbis úgy tûnt. Mindenki odaszaladt, felsegítettek és láttam, hogy nem egészen volt huszáros a befejezés, mert nagyon meg vannak ijedve. - Figyelj! Jól vagy? Nézz rám! Nem tört el semmid? Kapsz levegõt � szólongattak. No válasz, az nem volt, csak halk szaggatott hörgés. - Figyelj rám � mondta a srác � vissza kell ülnöd, mert ha most nem ülsz vissza, akkor soha többet nem fogsz! - Hidd el, semmiképpen sem fogok � nyögtem ki az elsõ szavakat. Ennek ellenére fellapátoltak és mentem még két kört. Hazaérve megfogadtam, hogy soha többet nem ülök lóra. Két hétig hanyatt fekve, lábam az égnek, terpeszben kenegettem a seggem és a combom minden hámosító és zúzódáscsökkentõ kencével és átkoztam a napot, amikor az elsõ ember lóra ült. Eltelt 12 év és a feleségem talált egy helyet, ahol lovagolnak, de állítólag valahogy másként. - Felõlem mehetsz, de ki ne ejtsd a szádon azt, hogy ló, mert elválunk � summáztam bejelentését. Aztán az élet megint megszervezte, hogy aminek meg kell lenni, annak meg kell lenni! - Tudod kivel találkoztam Silveradon? � kérdezte ujjongva, mikor hazajött. Kiderült, hogy egy régi-régi búvár barátom, volt kollégám szintén ott lovagol. Elkezdõdött az unszolás. - Gyere! Gyere, csak látogatóba! Mit volt mit tenni? - mentem. Nagyon jó volt a hangulat. Jókat beszélgettünk és néztem a karámban legelészõ nemes lényeket és azokat az embereket, akik velük élik életüket. Hosszú órákig néztem, ahogyan szó nélkül, szelíden és végtelen türelemmel veszik rá azt az elõbb még vadul rugdosó, félelemtõl feszült állatot arra, hogy magától odajöjjön, és fejét rátegye a vállukra. Nagy tiszteletet éreztem mindkét fél iránt, hiszen valami olyat tudnak, amin én megbuktam. Unszoltak, hogy jöjjek én is lovagolni. - Nem! Én nem ülök lóra. Az iszonyú volt! � mondtam, majd elmeséltem történetemet. Sírva nevettek õk is, de valahogy másként, mint akkor ott a többi lovas. Volt valami kedves részvét a szemükben. Ekkor kaptam a �nyargaló� nevet, mely egyszerre emlékeztet balgaságomra, de mégis valahogy egy álom képét is elém vetíti � ami jó érzéssel tölt el. <BR>- Hidd el! Annak a szegény állatnak is nagy szenvedés lehetett téged elviselni � mondta Sheriff szelíden, de határozottan. <BR>Ez megütötte a fülemet és éreztem, hogy igaza van. Még jókat beszélgettünk aznap, sütöttünk, fõztünk, majd mindenki hazament. A következõ alkalommal, mikor kimentem látogatóba, Sheriff odafordult hozzám és így szólt: <BR>- Figyelj csak �Nyargaló�, gyere, kimegyünk lovagolni! <BR>- Dehogy megyek! Eszemben sincs! Én már lovagoltam annyit, hogy az nekem pont elég volt! <BR>- Figyelj Nyargaló! Te még soha nem LOVAGOLTÁL. Gyere! Mutatok neked valamit � mondta halkan, de éreztem, hogy ez több mint kérés és nem lehet visszautasítani. <BR>Már ott álltak a lovak. Hozta a nyergeket, kaptam egy csizmát és csak halkan, szûkszavúan, de pontosan és érthetõen mesélni kezdett. Mesélt a ló lelkérõl, meg a barátságról. Arról, hogy mi a jó a lónak és mi nem. Néztem a szemét és láttam, hogy igazából nem itt jár. Valahol kint lovagolt a mezõn, és arról mesélt, mit lát és mit érez. Hallgattam és éreztem, hogy van itt valami varázs, mely körbelengi ezt a helyet és ezeket az embereket. Valahogy még szimpátiát is kezdtem érezni a leendõ lovam iránt. Óvatosan odamentem és felemeltem a kezem, hogy megpaskolom. <BR>- Ne! � szólt rám szelíden, de ellentmondást nem tûrõ hangon, mint ahogy egy kisgyerekre szól az ember, ha tudatlanságból rosszat tesz. Ne paskold! Simogasd! Óvatosan, finoman. Azt is érzi, ha egy légy rászáll, ugyan úgy, mint te. Csak finoman! Ne kelts benne félelmet, ne okozz neki rossz érzést! <BR>Megállt a kezem. Elgondolkodtam. Ki ez az ember, akinek ilyen apró dolgok is eszébe jutnak. Hogy alkot a természet ilyen lelki kapcsolatot, ahol valaki ennyire éli azt, hogy mi történik a társával? Óvatosan elkezdtem simogatni a lovam és hallgattam Sheriff oktatását. Néha kérdeztem és Õ válaszolt. Tisztán, logikusan, érthetõen, de mindig a lovak szemszögébõl közelítve a kérdést. <BR>Elkészültünk. Felült a lovára. Óvatosan tette, lassan engedve rá súlyát a nyeregre. Én is megpróbáltam. <BR>- Úgy! � mondta - csak finoman! És beszélj hozzá halkan, hisz nem süket! <BR>Elindultunk. Ötszáz méter után az erdõ széléhez értünk. <BR>- Itt bemegyünk! � mutatott rá egy helyre és eltûnt a sûrûben. <BR>Csak mentünk és mentünk. Csend volt� Hallottam a madarakat� Évek óta elõször� <BR> <BR>Béke volt a tájon, bennem és mindenütt. <BR> <BR>Éreztem valamit. Valamit, ami átkarolt tájat, embert és lovat. Egy volt minden. <BR> <BR>És akkor azt hiszem, megéreztem valamit ezeknek az embereknek a lelkébõl� <BR> <BR>Arra, hogy azt is megírjam mit, azt hiszem nem vagyok (Hogy is mondjam? Nem jó szó, de hasonlít. Azt hiszem, nem vagyok) méltó. <BR> <BR>Hogy ülök-e még lóra. Nem tudom. Nem érzek félelmet, csak tiszteletet és alázatot ezek iránt a nemes lények és nagyszerû lovasaik iránt. Talán egyszer, megint megpróbálom. De csak akkor, ha magamban igazán megtalálom azt az elkötelezettséget, tiszteletet és melegséget, melyet az itt megismert emberek éreznek társaik iránt. <BR> <BR>Tisztelettel és köszönettel mindenkinek: <BR> <BR>�Nyargaló� <BR>�aki már nem az a nyargaló, mint valaha volt és nem is lesz az többé soha � |
| Vaslovas | 17656 | 2011. szeptember 16. 14:00 |
|
Az oroszlán megáll egy szakadék elõtt: -Aki le mer ugrani arról a sziklacsúcsról, megdughatja a feleségem! Sorra mennek fel az állatok, és sorra hümmögnek: -Túl magas, én onnan le nem ugrom! ... ... Egyszer csak nagy zwump, és leérkezik a medve. Az oroszlán szájtátva: -Gratulálok! Hát, Tied az asszonyom, megdughatod! A medve leporolja magát: -Pillanat, elõször felmegyek, és megbaszom azt, aki lelökött!!! ;)) XD |
| Macko | 17655 | 2011. szeptember 16. 11:59 |
|
A parasztnak gyereke születik. Bemegy a kórházba megnézni a csecsemõt. - Fiú? - Nem. - Hát akkor meg mi a f@szom? |
| berdogabor | 17654 | 2011. szeptember 15. 16:26 |
|
Milyennek érzed magad amikor részeg vagy és milyen vagy valójában.... (Mozgasd az egeret!) http://www.byturen.com/ |
| berdogabor | 17653 | 2011. szeptember 15. 16:23 |
|
A nagy gyorsulás... http://www.mommo.hu/media/A_nagy_gyorsulasi_verseny |
| klimas | 17652 | 2011. szeptember 15. 15:46 |
|
http://www.hir24.hu/belfold/2011/09/15/katicat-csinaltak-orban-viktorbol/
|
| Games | 17651 | 2011. szeptember 15. 11:45 |
|
Stohl: "drogmegelõzést ugyanis elõször droggal való elõzésnek olvasta..." :D http://hircsarda.blog.hu/2011/07/18/egysegre_szolit_fel_stohl |
| TBarna | 17650 | 2011. szeptember 15. 10:33 |
|
A szõke nõ levelet kap a nászúton lévõ barátnõjétõl: - Az idõ pocsék, egész nap a szobában gubbasztunk. A szõke gondolkozik, majd megszólal: - De mit jelent az, hogy gub? |
| Suprati | 17648 | 2011. szeptember 14. 22:31 | Válasz erre: 17646 |
|
A Bay Éva volt a mûsorvezetõ... Szegény:))) Kínos volt neki...
|
| desiderus | 17647 | 2011. szeptember 14. 22:17 | Válasz erre: 17646 |
|
Igazad van, már csak azért is, mert 1969-ben nem volt hatos lottó.......
|
| kawa70 | 17646 | 2011. szeptember 14. 19:48 | Válasz erre: 17645 |
|
Azt a mûsort én még élõben láttam. Nem a hatvanas években volt. De tényleg megesett:)
|
| fragile | 17645 | 2011. szeptember 14. 19:09 |
|
http://www.youtube.com/watch?v=26Kb5PAIN7w nem az eredeti, mert azt leszedték:-( |
| V-reb | 17644 | 2011. szeptember 14. 18:28 |
|
Honnan tudja a vak ejtõernyõs, hogy közeledik a föld? - ??? - Lazul a kutya póráza. |
| 1Laciapu | 17643 | 2011. szeptember 14. 10:46 |
|
Élni tudni kell! *Professzionális önéletrajz....* Egy nagy szocialista vállalatnak voltam az igazgatója. A reggeli kávémat egy szexi titkárnõ készítette, munkába fekete kocsival jártam. Egyszer utánam jöttek, hogy adományozhatna a cégem 10 ezer forintot az egyik Központi Bizottsági tag temetésére. Azt mondtam, hogy ennyi pénzért eltemetem az egész Központi Bizottságot! Ettõl kezdve egy kis vállalatnak lettem az igazgatója... Napi kávémat egy idõsebb titkárnõ készítette, munkába egy kissé rozoga vállalati autóval jártam. Egyszer szememre vetették, hogy nem voltam az utolsó pártgyûlésen. Mondtam nekik, hogy ha azt tudtam volna, hogy ez az utolsó, biztosan elmentem volna rá, még transzparenst is vittem volna! Ekkortól kezdve mesterként dolgoztam. Munkába saját autómon jártam, magam fõztem meg a kávémat. A falon ott lógott Kádár és Lollobrigida képe. Egyszer azt mondták nekem, hogy miért nem tüntetem el a falról azt a kurvát. Leakasztottam hát Kádár képét. Ez idõtõl árokásó munkásként dolgoztam. Munkába kerékpáron mentem, kávét termoszban hordtam magammal. Egyszer, amint éppen árkot ástam, jöttek utánam, hogy rejtsem el a kerékpáromat, mert errefelé jön a szovjet küldöttség. Mondtam, hogy ne aggódjanak, mert a kerékpár le van lakatolva, és tolvajlás ellen is biztosítva van... ettõl kezdve munkanélküli lettem... ... hosszú évekig munkanélküli voltam, mígnem jött a rendszerváltás... Rehabilitáltattam magam. Manapság politizálok. Kávémat most már szexi titkárnõ készíti, munkába személyi sofõröm visz Audin. Befogom a szám, és ha kell, szavazásra emelem a kezem. Életszínvonalam és a költségtérítésem emelkedik. |
| pimpa | 17642 | 2011. szeptember 14. 10:43 |
|
15 éves házasság után egy pár a pszichológusnál. Miután a pszichológus megkérdezte õket, hogy mi a gond, a nõ egy hosszadalmas, szenvedélyes és szívtépõ listát zokogott el a szakembernek az elmúlt 15 év összes létezõ problémájáról. Csak mondta, mondta: elhanyagolás, bensõségesség hiánya, üresség, magányérzet, szeretet hiány, s egy egész lista a soha ki nem elégített érzelmi igényeirõl, melyeket ki kellett bírnia házasságának eddigi szakaszában. A szakember miután végig hallgatta a listát, felállt, körbe járta az íróasztalát, majd egy hatalmas szenvedélyes csókkal magához ölelte az asszonyt. A nõ elhallgatott, s mint akit elkábítottak, szótlanul leült. A pszichológus a férjhez fordult és így szólt: "Látja, erre van szüksége a feleségének, hetente legalább háromszor!! .... Meg tudja tenni?" A férj gondolkodott egy kicsit, majd válaszolt: "Nos, hétfõnként és szerdánként el tudom hozni önhöz, de péntekenként horgászok. |
| Hooliboy | 17641 | 2011. szeptember 14. 09:06 |
|
- Mi a különbség a cirkusz és a Parlament között? - ??? - A cirkuszban okos emberek hülyéskednek, a Parlamentben meg hülye emberek okoskodnak. |
| berdogabor | 17640 | 2011. szeptember 14. 07:54 |
|
- Mi a közös a gyufaszálban és a nõben? - Ha benedvesedik, b@szhatod.
|
| bundas13 | 17639 | 2011. szeptember 13. 22:04 |
|
http://www.youtube.com/watch?v=pUmBA-V7z0s&feature=related
|
| Hooliboy | 17638 | 2011. szeptember 13. 22:02 |
|
Búcsúbeszéd a villanyszerelõ temetésén Jó vezetõ voltál, mindig nagy volt körülötted a feszültség. De most, hogy kiverted a biztosítékot, földelünk. |
| bundas13 | 17637 | 2011. szeptember 13. 21:27 |
|
A mai fiatalok olyanok mint a nyulak. Csak 2 dolog érdekli õket. A fû meg a szex
|
| Ranger | 17636 | 2011. szeptember 13. 19:51 |
|
Nem is tudom: http://labanctaller.puruttya.hu/bypost/2011/06/30/Varja_man_gyorsan_lecsapom_ezt_a_sovenyt_oszt_megyek
|
| Ranger | 17635 | 2011. szeptember 13. 18:57 |
|
Túráztassad hülye: http://labanctaller.puruttya.hu/bypost/2011/09/02/Nicsak_Mi_hangja_van_a_motoromnak
|
| berdogabor | 17634 | 2011. szeptember 13. 16:06 |
|
A Google új keresõfelülete. http://mrdoob.com/projects/chromeexperiments/google_gravity/ |
| desiderus | 17632 | 2011. szeptember 12. 21:48 |
|
2 haver beszélget: - Hallom megnõsültél, elvetted a volt feleségemet? - Igen. - Na, és hogy tetszik a használt pu*ci? - próbálja cukkolni a másikat. - Remek, az elsõ 5 cm után vadonatúj! |
| olika | 17631 | 2011. szeptember 12. 21:39 |
|
Az emeleten lakó Kovács úrnak öt szép gyermeke van. Az alatta lakó Szabónak viszont egy sincs. Egy nap Szabó elkapja Kovácsot a lépcsõházban: - Drága szomszéd úr, árulja el a titkát! Én régóta szeretnék gyereket, de sehogy sem sikerül. Maga biztosan meg tudja mondani, mit tegyek. ! - Hát persze, mi sem egyszerûbb. Nem kell hozzá más, mint egy kád meleg víz, egy kis kölni és egy partvis. - Megmagyarázná? - Persze. Szépen kiöltözteti õnagyságát, és elviszi vacsorázni. Egy kis bor, pezsgõ tánc. - És ? - érdeklõdik mohón Szabó. - Hazajönnek, megtölti a kádat meleg vízzel, levetkõzteti a kedves feleségét, megfürdeti. - És aztán? - Megtörölgeti, itt-ott bekölnizi, hogy mindenütt jó illatos legyen. - Jó, de minek a partvis? - Azzal felkopog nekem, hogy jöhetek! |
| bundas13 | 17629 | 2011. szeptember 12. 18:03 |
|
Két barát elhatározza, hogy kipróbálnak valamilyen extrém sportot. Mit szólnál a bungee jumpinghoz? – kérdi az egyik. Az szóba se jöhet! – feleli a másik – Azért születtem meg, mert elszakadt a gumi, nem akarok ugyanezen okból meghalni! |
| fragile | 17628 | 2011. szeptember 12. 14:15 | Válasz erre: 17620 |
|
Szálkásné Buták Gizella, 24 éves, kismama, Budapest XIX. ker. Kisgyermekeimmel egész nap otthon vagyok. Így nagy kikapcsolódást jelent, amikor elmehetek egy-egy szemináriumra vagy motivációs gyûlésre. Tavaly az egyik hónapban a szokásos havi mínusz 35 ezres tiszta jövedelmem mínusz 8 ezerre ugrott, ezért kaptam egy kis aranyozott vakond-jelvényt, s én is kiállhattam a színpadra, mint a hónap legsikeresebb független termékterjesztõinek egyike. Leírhatatlan érzés volt ott állni és élvezni a tapsot! |
| bundas13 | 17623 | 2011. szeptember 11. 20:40 |
|
- Apu, régen miért ünnepelték május elsejét? - Az a kikelet és a hazaszeretet ünnepe volt, kisfiam. - Hogy-hogy? - Mert mindenkinek ki kellett vonulni, pedig haza szeretett volna menni. |
| licsi | 17621 | 2011. szeptember 11. 13:29 |
|
Tompi! Ez nagyon ott van. Ezért már megérte ide kukkantanom. Köszi.:)))) |
| Tompecs | 17620 | 2011. szeptember 11. 12:04 |
|
em el em! :D http://members.chello.hu/marinov.ivan2/mlm/scamway.html |
| ekowob | 17619 | 2011. szeptember 11. 09:21 |
|
http://www.youtube.com/watch?v=YBgwzTJLpMM&feature=player_embedded
|
| bundas13 | 17618 | 2011. szeptember 10. 12:31 |
|
Szõke nõ elmegy közvélemény kutatásra. Elsõ kérdés: -Mennyi az évi fizetése? -Ki a f@szom az az Évi??? |
| bundas13 | 17617 | 2011. szeptember 10. 11:36 |
|
A pizza olyan, mint a szex. Ha jó, nagyon jó, ha rossz akkor is egész jó.... :D
|
| klimas | 17616 | 2011. szeptember 10. 11:24 | Válasz erre: 17615 |
|
Ezt már a húszezresnél is mondhatták volna...))
|
| ekowob | 17610 | 2011. szeptember 9. 18:13 | Válasz erre: 17609 |
|
Nincs. Viszont itt egy régi arab vicc: ئهوه بهش ورد پر?ژهه ن?ونهتهوه راوهه و ئامانج ردنهوه ههموو زانارهان مره. به ههو?? هاوبهش ئهو ئهنسلپدا بهلاشه گهشه دها. هه*مووان دهتوانن ب خناونووس ردن بهشدار بهن له نووسن ئهو ئهنسپداه. ئوه ئهو ئهنسلپداه دهنووسن ههر .رژ وپدا? ورد له گهه ردنداه. ئستا گوتار كورد تداه به زاراوهان: كرمانج, سران و زاز |
| Yossarian | 17607 | 2011. szeptember 9. 16:18 | Válasz erre: 17605 |
|
Egy rabbi mi toknek olvassa keresztul- kasul a bibliat??
|
| CJKrisz | 17606 | 2011. szeptember 9. 11:36 | Válasz erre: 17605 |
|
Na ez a b+, nem az Abdul! :))))))))))))))))))))
|
| bob | 17605 | 2011. szeptember 9. 11:32 | Válasz erre: 17603 |
|
Egy rabbi, és egy ausztrál birkapásztor játszik egy intelligenciavetélkedõben. A feladat az, hogy 5 perc alatt verset kell költeni a "Timbuktu" szóra. Az rabbi áll ki elõször a közönség elé 5 perc múlva a következõ mûvel: "I'm a Rabbi all my life, have no children and no wife, read the Bible through and through on my way to Timbuktu." A közönség tapsviharban tör ki, és máris kezdik ünnepelni a rabbit, mint egy igazi nagy költõt. Ekkor jön az ausztrál birkapásztor: "When Tim and I to Brisbane went, we met three ladies in a tent. They were three and we were two, so I booked one and Tim booked two." |
| Macko | 17603 | 2011. szeptember 9. 11:10 |
|
Angolosoknak: An arabic man in airport: – Name? – Abdul AlRazhib. – Sex? – Three to five times a week. – No, no, I mean male or female. – Yes, male, female, sometimes camel. – Holy cow! – Yes, cow, dog, even sheep. – But isn’t that hostile? – Horse style, doggy style, any style! – Oh dear! – No, no, deer runs to fast... |
| Macko | 17596 | 2011. szeptember 8. 22:12 | Válasz erre: 17589 |
|
Ladája is volt, baloldali is volt, balladája viszont annál kevésbé. :-)
|
| bundas13 | 17594 | 2011. szeptember 8. 22:07 |
|
http://www.youtube.com/watch?v=NCtdoPXfmEs&feature=player_embedded
|
| bundas13 | 17593 | 2011. szeptember 8. 21:58 |
|
jó arc az öreg... :D http://www.youtube.com/watch?v=YZKCzweDDUo&feature=player_embedded
|
| bundas13 | 17592 | 2011. szeptember 8. 21:53 |
|
Kevéssé ismert tény, hogy a Kodály-módszert Sri Lankán is alkalmazzák az ifjú zongoristák képzése során. Nagy büszkeség ez nekünk, még ha a helyi tankönyv nem is mentes pár apróbb félrefordítástól..... 
|
| Tagok száma: 22099 |
|
5 623 Eddigi túrák 14 222 466 km 34072 Eddigi túra-résztvevők |